A könnyű, magnéziumházas MQ200 és a nagyobb nyomatékra méretezett MQ250 a keresztmotoros VAG-modellek legelterjedtebb kézi váltói. Mindkettőn ugyanaz a két gyenge pont, és mindkettő a használattól függ.

A nagynyomású üzemanyag-szivattyút a vezértengely hajtja egy bütyökkövetőn keresztül. A korai változat lapos követőt kapott (a `BAG` a legérintettebb), és ez már 60 000 kilométertől kikophat; ha átlyukad, a vezértengely bütyke is sérül, és a javítás sokszorosára ugrik. A későbbi `BLF` görgős követőt kapott, ott ritkább. Tünete akadozás, teljesítményvesztés, nehéz indítás, alacsony üzemanyagnyomás-hibakód.

A közvetlen befecskendezésnél az üzemanyag nem mossa a beszívószelepeket: a benzin a hengerbe megy, nem a szelep mögé. Az EGR-en és a forgattyúház-szellőzésen érkező olajköd és korom ezért rárakódik a szelepszárra és -tányérra, és 80 000–100 000 kilométertől szűkíti az áramlást. Tünete akadozás, teljesítményvesztés, egyenetlen hidegindítás, gyújtáskimaradás. Nem alkatrészhiba: a szerkezet következménye, ezért visszatér. A tisztítás (dió- vagy szárazjeges) néhány tízezer kilométerre segít.

A szélvédő alatti vízgyűjtő teknő (ahol az ablaktörlő-mechanika ül) levéltől és portól eltömődik. A víz nem tud elfolyni, megáll, és befolyik az utastérbe: jellemzően az első lábtérbe, gyakran az utasoldalon.

A hátsó segédkeret felületi korróziója a Mk2 ismert jelensége, leginkább a 2010 előtti példányokon; a 2010–2013-as késői ráncfelvarrásos kocsikon kevesebb a rozsda. Mellette a küszöb, a kerékjárat-perem és a szélvédő-keret a tipikus gócpont.