Ezen a motoron a hűtőfolyadék belülről fogy, külső nyom nélkül. Két helyen indul: a kiegyenlítő tartályhoz menő műanyag gáztalanító cső anyaga öregszik és elreped, vagy a hengerfejhez menő hűtőcső csatlakozása ereszt. Súlyosabb esetben magának a hengerfejnek a gáztalanító kamrája repedezik meg vagy vetemedik, és akkor a hűtőfolyadék az égéstérbe vagy az olajba szivárog. Mivel tócsa nem keletkezik, a szint csendben csökken, a motor pedig túlmelegszik: a hőmérséklet-mutató főleg hosszabb autópályás szakasz után kezd feljebb menni. A további jelek a kipufogóból jövő fehér gőz, az édeskés szag, és a melegen rosszabbodó kihagyás. A Ford szervizutasítást adott ki erre (19-2346), és egyes évjáratokra garancia-kiterjesztést is. A hűtőcső és a gáztalanító tartály javított kivitelben kapható, a 2016 körül és utána gyártott motorokban pedig már a jobb anyagú csatlakozás és tartály van. Ha a hiba korán kiderül és a hengerfej nem vetemedett, a javítás a cső és a tartály cseréje, 50 és 300 euró között. Ha késve derül ki, a hengerfej-tömítés vagy a teljes hengerfej jön, és az 2500–5500 euró. A szivárgást 80 000 kilométer felett jelentik, a hengerfej repedését 100 000 felett.

A váltó maga megbízható, a kapcsolómechanika viszont 100 000 és 150 000 km között érezhetően kikopik. Ettől a kapcsolás nehézkessé válik, és ez hidegben a legfeltűnőbb: a kar nem akar a helyére menni, vagy csak erővel megy be a fokozat.

A vezérműszíj olajban fut, a burkolat alatt, kívülről nem látszik. A szíj anyagát az olajban felgyűlő szennyeződés marja, ezért idő előtt bomlik, ha az olajcsere kimarad, vagy ha az olajszint a nívópálca minimuma alá csúszik. A bomló szíj darabkái a teknőbe kerülnek, és eldugíthatják az olajszívót, ami után a motor olajnyomás nélkül marad.

A váltó könnyű és kicsi, és megbízható, de épp a kis olajmennyiség miatt érzékeny a szivárgásra: kevés olaj fogy el ahhoz, hogy a szint kritikus legyen.