A B47 az N47 utódja, és a lánc-problémát a gyártó orvosolta: a modern dízel két megmaradó kockázata viszont a használattól függ.

Az egyik a részecskeszűrő: városi, rövid úton a regeneráció nem tud végigmenni, a szűrő eltömődik. A másik a turbó: az elnyújtott olajcsere-intervallum mellett a csapágyazása kopik.

Ennél a motornál a szerviztörténet és a használat módja többet mond, mint a kilométeróra. Egy 200 ezer kilométeres, autópályán futott, sűrűn szervizelt autóban a szűrő és a turbó jobb állapotban lehet, mint egy 90 ezres, csak városban járt autóban.

Ahova a turbó-kopás legrosszabb esetben vezet: az elszabadult motor (runaway). Ha a turbó tengelytömítése tönkremegy, a kompresszor felőli oldalon motorolaj kerül a szívósorba. A dízel ezt is elégeti, és ez más, mint a benzinesnél: a dízel a nyomatékot a befecskendezett gázolaj mennyiségével szabályozza, nincs fojtószelepe. Amikor a motor a saját olaján jár, a befecskendezés elzárása és a gyújtás lekapcsolása nem állítja le: a fordulat magától felfut, amíg a motor kenés hiányában tönkre nem megy.

Ha ez menet közben megtörténik, a kulcs elfordítása nem segít. Az egyetlen működő beavatkozás a levegő elzárása: a szívónyílás lefedése vagy bedugaszolása, illetve poroltó befújása a szívócsonkba. Kézi váltós autónál az is járható, ha behúzott kézifékkel és lenyomott fékkel magas fokozatban gyorsan felengeded a kuplungot: a hajtáslánc fojtja le a motort.

Ez nem gyakori, és minden turbódízelen előfordulhat, nem csak ennél a motornál. Ennél a motornál a turbó csapágya és tömítése kopik. Az intő jel a kék füst gyorsításkor, az olajszint magyarázat nélküli fogyása, és az olajos töltőlevegő-cső.